Adria 2021 ősz

Részletek

Megjelent: 2021. november 02. kedd, 09:11

Beszámoló a Balatoni Asztal őszi tengeri túrájáról 2021.10.25-30.

Résztvevők:

Phoenix a Balatoni Asztal kapitánya

Lupo di Mare

Predator

Vagabund

Dr. Husztár Péter aspiráns, és corsarája Piroska

Az előzetes terveknek megfelelően a Phoenix kapitány által vezetett kisbusz 25.-én 9 órakor megérkezett aspiránsunkkal és corsarájával Nagykanizsára, és felvette Predatort és Vagabundot. Ezzel teljes lett az utazó csapat, mert Lupo már a Sea Star fedélzetén várta érkezésünket. 9 óra 20-kor indultunk, és sima határátlépés és eseménytelen utazás után 15 órakor megérkeztünk a nyárba, Kastelába. A bepakolás után közös elhatározással beautóztunk Splitbe, megtekinteni Diocletianus római császár világörökségünkbe tartozó palotáját. A császár Kr. u. 305-ben visszavonult a politikától, és 311-ben bekövetkezett haláláig a palotában tartózkodott. A palota maradványai a mai spliti óvárosi központ fontos részét képezik. Idézet a Wikipédiából:

„Diocletianus császár 311-ban bekövetkezett halálával az élet a palotában nem ért véget. Az átalakítások a palota történetének első századaiban kezdődtek. Mivel a római császárok tulajdonában volt, menedéket nyújtott a császári család száműzött tagjainak. A következő fontos esemény a 6. század elején Salona (ma Split) városának a barbárok általi lerombolása volt, amikor a száműzött lakosság egy része menedéket talált a palota falai között és új, szervezett városi élet kezdődött itt.

A középkor időszakában, a 12. és a 14. század között jelentős építészeti fejlődés következett be, amikor számos középkori ház töltötte ki nemcsak a római épületek, hanem az utcák és árkádok szabad helyeinek nagy részét is. Ebben az időszakban épült a Szent Dujam Székesegyház román stílusú harangtornya. A román művészetet olyan nagy mesterek alkotásai is képviselik, mint Andrija Buvina, aki a katedrális faajtóit készítette a 13. században, és Juraj Dalmatinac, akinek építőműhelyei a velencei gótikus és reneszánsz stílusú csodálatos nemesi palotákat építették. A katedrálisban található remekműve a Szent István-oltár.

Köztudomású, hogy velencei Santa Maria della Salute templomot részben a Diocletianus-palota nyolc tornyának kőtömbjeiből, valamint az északi és keleti falak anyagából építették, amelyeket Alvise Zorzi velencei kormányzó parancsára bontottak le.

A palota a 7. század óta Split városának része, amely a kora középkor óta nyugat felé terjeszkedik, és több alkalommal, falakkal kerítették el. A palota szakrális épületeinek adaptációi fellelhetők a spliti székesegyházban és keresztelőkápolnában, a kora román stílusú Szent Márton és Tornyos Boldogasszony templomokban és több kora román, gótikus, és reneszánsz épületben, melyek tanúi a város folyamatos életének és új életminőségek megjelenésének, amelyek a Diocletianus-palota megmaradt részeivel a legnagyobb értékeit alkotják az építészeti örökségnek.”

A kulturális barangolás közben elfáradt csapat némi sörrel oltotta szomját a promenádon, majd visszatért a kikötőbe.

A nap zárásaként Vagabund testvér által készített vacsora elfogyasztása következett.

A feltálalt golumpki mindenkinek ízlett, de maradt még belőle reggelire is. Az asztal melletti borozgatással folytatódott az este, amely alatt eldöntöttük a túra útvonat.

 Íme:

Kastela-Vis-Primosten-Maslinica-Kastela, ~100 nm.

A csapat nyugovóra tért.

26.-án reggel 7 és 8 óra között összecihelődtünk, elfogyasztottuk a maradék golumpkit, és némi hidegélelmet. Nem sikerült maradéktalanul megfelelni a felhozatalnak, ami általánossá vált , de ezt akkor még csak sejtettük…Végül 3 Na! után 10 órakor elindultunk Vis felé motorral, mert tombolt a nyár. A soltai átjáróig gyakorlatilag nem volt szél, szikrázóan sütött a nap, és 22 °C volt a levegő hőmérséklete. A szigeteken túl kezdett fújdogálni a nyugati szél, ezért vitorlát bontottunk, és egészen a Visi öböl közepéig vitorláztunk. A leszerelés után kikötöttünk, felderítettük a környéket, és jóízűen nekiültünk Predator testvérünk által készített, kifogástalan szalontüdőnek. Persze most sem sikerült maradéktalanul megfelelni a felhozatalnak…

Az esti csevegés közben végzett 2-3 Na! után nyugovóra tértünk.

A 27.-i reggel hasonlóan bonyolódott, mint előző nap, csak a reggeli volt Predator testvérünk által megsütött hurkák és őzhusis kolbászkák halmaza. Csak a felét sütötte meg, a másik felével terveztük kiegészíteni a vacsorát…..

Nagyon gyenge szellőben, ragyogó napsütésben indultunk 10 órakor Primosten felé, természetesen motorral. Egy óra motorozás után északkelet felől élénkült a szél, ezért vitorlát bontottunk. Változóan lengő szélben 1 órát tudtunk vitorlázni, akkor a szél meggondolta magát, legyengült, és lepörgött nyugat felé, a menetirányunkkal szembe. Bevontuk a vitorlákat, és motoroztunk tovább. Primostenben volt hely, 16 órakor már mooringon álltunk, és elindultunk a dombtetőre a temetőt és a templomot megnézni. A városi barangolás után a parti kávézóban pelinkovaccal pótoltuk az elvesztett energiát.

A vacsora főétele bolognai makaróni volt, előétel a maradék hurkák, kolbászkák. Némi vörösborozást követően nyugovóra tértünk.

28.-án reggel továbbra is gyönyörű időre ébredtünk, csak szél nem volt. A reggeli, Na!, kávézás, és bevásárlás (friss kenyér, tej) után gyors reggeli, és 10-kor elindultunk motorral Maslinica felé. Út közben benéztünk a Kremik marinába, ami tele volt hajókkal. Úszópontonokon álltak, nem a többi marinában általános mooringon. Az úszópontonokat a Fa hajó kft. telepítette.

Tovább motoroztunk gyenge szembe szélben, és a nagy Drvenik sziget közelében találkoztunk egy kisebb delfin csapattal. Talán 5-6-an lehettek, és szorgalmasan táplálkoztak. Köröztünk egy ideig körülöttük, készültek fotók, videók, majd folytattuk az utat. Maslinicába 16 óra körül érkeztünk, a kikötőben bőven volt hely. Kikötés után Lupo és Piroska fürödtek a tengerben, állításuk szerint a víz 20°C körüli hőmérsékletű lehetett. Este Phoenix kapitányunk hagymás mozzarella sajtos főétele volt a vacsora, az előétel a maradék bolognai makaróni. A másnapi feladatok átbeszélése után nyugovóra tért a csapat.

29.-én reggel Lupo nehéz éjszakája volt a fő beszélgetési téma. Állítása szerint a hagymás sajtos főétel külön életet élt benne, és semmiképpen nem tudta szinkronizálni az alapvető életfunkciókat. Nevezzük a következményeket nyugtalannak, külön részletezés nélkül. Azért a reggeli, Na! után rendbe jött. A délelőtti harmat felszáradása után levettük és összehajtottuk a vitorlákat, és a gumicsónakot, levettük a biminit és a spray hoodot. A vitorlákat Lupo mintának akarta hazahozni, hogy újakat varrasson, de lebeszéltük. Na, nem a hazahozatalról, hanem az új gyártásáról, mert a vitorláknak a varrások megerősítésén, és újra átvarrásán kívül semmi bajuk nincs. Az elpakolás és a kikötői díj kifizetése után 11-kor motorral elindultunk Rogacra, tankolni. ½ 1-kor meg is érkeztünk, kikötöttünk a partfalhoz, de a kút csak 14-órakor nyitott. Szerencsére közvetlenül mellette volt egy teraszos kávézó, ahol leülve, kávé és sör mellett vártunk. 51 liter gázolaj betankolása után vissza motoroztunk Kastelába, és kikötöttünk. Bepakoltuk a vitorlákat és a gumicsónakot a kisbuszba, és átöltözés után elmentünk vacsorázni a „Balett iskola” nevű étterembe. Kellemes környezet, finom ételek, és elfogadható árak. A vacsora után vissza a hajóra, megbeszéltük a másnapi 7 órai felkelést, és a korai indulást.

30.-án valóban felkeltünk időben, csomagolás, reggeli tojásrántotta a’la Lupo elfogyasztása, oliva olaj beszerzés, asztal leszerelés és beszuszakolás a buszba, rendrakás, külmotor leszerelés, stb. után ~ ¼ 11-kor elindultunk hazafelé. Gyenge forgalom mellett egy megállással 16 órakor megérkeztünk Nagykanizsára, ahol Corsarám bánatűző sütikkel fogadta a csapatot. A sütik után a maradék csapat továbbindult, de a továbbiakról a krónikás nem tud beszámolni, lévén nem volt részese.

Összefoglalva: nagyon jó hangulatban, kellemes társakkal töltöttem el az időt, köszönöm, hogy Veletek hajózhattam, semmire nem lehet panaszom. Csak a szélre. Illetve a szél hiányára. De ugye, amint azt mi, öreg kagylóhátú hajósok tudjuk, ez nem kívánságműsor…

2021.11.02.

Vagabund